Zságot András

 

Kalandozások a helyesírás világában / II.

 

        Kalandozások a helyesírás világában – ez lesz művünk címének egy része, azért mert kezünkbe vesszük a Magyar Tudományos Akadémia kiadványát A magyar helyesírás szabályait (2006), s pontról pontra haladunk, ha egy dőlt betűs példaszót találunk, azt rögtön felírjuk magunknak egy külön papírra, s ha elég dőlt betűs példaszó gyűlt össze, akkor ezeknek a példaszavaknak a műbe illesztésével írunk egy novellát vagy valamit.

        A második részben, ebben a részben a szabályzat 10—14.b pontjaiban szereplő szavaiból írunk alkotást, nem biztos, hogy minden szót beleteszünk, de igyekszünk.

        Művünk célja kettős, bebizonyítjuk, hogy tudunk helyesen írni, másrészt a helyesírásra szeretnénk nevelni az embereket.  

 

A zseni

 

            Kiről szól mai mesénk?

            Eötvös Józsefről, Kölcseyről? Madáchról, Csáth Gézáról esetleg a cseh Dvořákról?

            A Csongor és Tünde vagy a Werther alkotójáról?

            Mindegyikről.

            A zsenikről több mű született már, általában tudományos értekezések, e mostani nem tudományos, de remélhetően pontot tesz sok kérdés végére, s a gondolkodók ezután már nem írnak erről, mert én mindenre választ adok a következő sorokban.

            Először mondatok következnek a zsenikről, olyan mondatok, melyek egyszerűnek, magától értetődőnek tűnnek, de hosszas tanulmányok szükségeltettek ahhoz, hogy ezeket a lecsupaszított egyszerűségeket megfogalmazhassam.

            Mert az ezt követő mondatokat mind én találtam ki.

            Nézzük tehát a velős mondatokat a zsenikről!

            A zseninek a zongora pirinyó csók.

            A zseni sokáig duzzog cudar daccal.

            Zsenik élnek Csepelen és Dzsibutin is.

            Greenwichtől elindulva aprócska tüneménynek tűnik a zseni, egész addig. Míg meg nem érkezünk Nîmes-be.

            Nagy Tamás szabad és zseni, ezért vásárolhat Bolognában a quattrocento művészi alkotásaiból néhányat. Nagy Tamás szabad és zseni, de Nagy Zoltán nem zseni és lombikban éli életét, piranha eszi lábait, úgy érzi, úgy érzi Nagy Zoltán, mert nem zseni és lombikban él.

            Az olasz acél hideg, de ha egy zseni az olasz acélt a dzsungelbe szállítja, akkor nem kell energia, nem kell kohó, nem kell semmi, s a hideg acél meleg lesz. A dzsungelben. Egy kicsivel melegebb, mint, teszem fel, Washingtonban, télen.

            Írjak még a zseniről mondatot?

            Thewrewk Tünde is zseni volt. Általában akiknek alliterál a vezeték- és a keresztnevük, azok zsenik. Általában, akiknek alliterál a vezeték- és keresztnevük, azok zsenik.

            Nem véletlenül írtam le a fenti mondatot kettő alkalommal.

            Nem véletlenül, hanem azért, mert fontos mondat. A legfontosabb belőle az általában szó.

            Általában, akiknek alliterál a vezeték- és keresztnevük, azok zsenik.

            E tételt erősíti Thewrewk Tünde.

            E tételt gyengíti Takáts Tünde.

            Thewrewk Tünde zseni, Takáts Tünde nem zseni. Takáts Tünde sokáig csatát nézett, szemlélgette a tüzéreket a dombon, s dacosan megfogadta, ő lovagol majd, vásárol egy paripát, s elmegy vele Guimarãesig, pedig Takáts Tünde legalább akkora zseni lehetett volna, mint Thewrewk Tünde.

            Takáts Tünde, aki nem akart zseni lenni, lovat vett s Guimarãesig vitette magát paripájával, Thewrewk Tünde, aki zseni akart lenni, Skodát vett, Kínáig robogott.

            No, jól van.

            Sokan mondják, az én legkomolyabb alkotásaim, melyeken éveket gondolkozom, mert örömöt akarok okozni a világnak, ezekre sokan mondják, hogy olyanok, mintha a dzsemre rázúdulna öt kiló cukor.

            Csak azt nem tudom, az eddig rögzített mondataimból, szavaimból, melyik a dzsem, melyik a cukor.

            Vagy az bántja tán ellenségeimet, hogy a cukor is meg a dzsem is tele van joule-lal?

            Zsenik.

            Értekezés a zsenikről. Mondatok a zsenikről.

            A zseni, ha tüntetni akar, már amikor pirkad, megpirítja a kenyerét, majd gyorsan megeszi, s nem törődik a zseni semmi mással, csak azzal, hogy a tüntetésre idejében odaérjen, a felesége ígérhet ebédre nyúlpaprikást, a zseni addig marad a tüntetésen, amíg az összes követelést nem teljesíti a megszeppent hatalom.

            A zseniknek sokkal több gáttal kell szembeszállniuk, sokkal több gátat kell átugorniuk, mint egy pirinkó kis embernek a hivatalból.

            S most jön a legfontosabb mondat, a mai napra.

            A zseni fedezi fel először, hogy butaságot ír, aki azt írja, hogy Wesselényi Zsigmond a magyar történelem legnagyobb árvízi hajósa.

            De épp azért, mert a zseni fedezi fel először, hogy nem Wesselényi Zsigmond a legnagyobb árvízi hajós a magyar történelemben, épp azért neki számos nádast és minden zsombékot le kell küzdeni, a nádast is, a zsombékot is kevesebb szellemi potenciállal bíró férfiak és nők szórták zsenink lába elé.

            Én is abba a hibába estem, mint mindenki, aki a zsenikről ír, addig írtam a zsenikről, míg magamról is elhittem, hogy az vagyok.

            De arra azért büszke lehetek, hogy le mertem írni pár sorral ezelőtt egy hatszavas mondatot, melyet nem idézek, ellenségeimnek szereznék örömet csak ezzel is, rögtön belekötnének, no, ez az a híres mondat, mert minden rossz, amit én teszek, cuppanthatok csókot a legszebb lányok orcájára, ahogy landol a puszi, rögtön rondává válnak a lányok, nem az én szememben, ellenségeimében.

            Írnom kell még a zseniről, a zsenialitásról, tudom.

            Gaal és Veér és Soós beszélgetnek.

            Ők arról nevezetesek, csak arról, hogy feltaláltak egy gépet, sokáig reménykedtem, szabad maradok, de Gaal, Veér és Soós feltalálták a maguk gépét.

            A gép leírása, ismertetése pillanatok alatt zajlik. Az elpusztításomra, a szomorúságomra találták ki.

            A géppel behatolnak a szobámba, apró gép, szabad szemmel nem látható, a gép itt fölöttem köröz, hozzávágnám a tükrömet, mit ártana neki? Semmit.

            A gép fölöttem köröz, s azt nézi, mit írok. Ha leírok egy betűt, azt a gép rögtön továbbítja Gaalnak, Veérnek és Soósnak.

            Gaal, Veér és Soós olvasta már betűimet, minden betűmet, azt is, amit a zsaluról írtam húsz éve, azt is, amit a zseniről írtam itt.

            Gaal, Veér és Soós tanácskoznak.  Lom, lom. Ez a szó hagyja el a szájukat, jellemeznek engem.

            Én sírok.

            Más se olvassa, csak ők. Gaal, Veér és Soós. Az e betűt kivágják a Greenwich szavamból, ó, ó, de nemcsak kivágják e betűmet, hanem rátaposnak e betűmre mindhárman, nem én leszek a zseni, nem én leszek a zseni, lombja vesztett fa.

            Gaal, Veér és Soós mindent elkövetnek a boldogtalanságomért.

            Pedig mily szép mondatokat írtam. Most már csak azt merem írni, hogy Lontay a pécsi röplabdacsapat kapitánya.

            Csak azt merem írni.

            A zsenikről már semmit, mert azt elpusztítja a három csalárd galád.

            Nem is azt írom, hogy Lontay a pécsi röplabdacsapat kapitánya, hanem azt, hogy Lontai a pécsi röplabdacsapat kapitánya, minél értéktelenebbeket, hadd kaszabolják.

            Ne fájjon a szívem.

            Román szavakat, piaţa.

            Gaal, Veér és Soós főnöke Schäfer. Egy ritka unszimpatikus alak. Mint a beosztottai, Gaal, Veér és Soós. Négy különböző típus, három kövér, egy sovány, de a három kövér közül csak az egyik szemüveges, aztán a két szemüvegtelen közül az egyik sántít, a másik meg hadar. Ők négyen a bánatom, Schäfer, Gaal, Veér és Soós.

            Összemaszatolják soraimat.

            De most már csak róluk fogok írni, maszatolják össze azt.

            Azt kell írnom, hogy Schäfer, Gaal, Veér és Soós zseni, így eleget teszek annak, hogy a zsenikről írok, s eleget teszek annak, hogy a maszatolókról írok, Schäferről, Gaalról, Veérről és Soósról. A maszatolókról írok, maszatolják össze saját neveiket, tegyék olvashatatlanná őket.

            Mégiscsak közel állok a zsenikhez, mert ki tudok szabadulni Schäfer, Gaal, Veér és Soós karmaiból. S vár Czuczor és Jósika, hogy kezet fogjanak velem, ez szép volt.

            Schäfer, a maszatoló, zseni. Ezt a mondatot maszatold!

            Gaal, a maszatoló, zseni. Ezt a mondatot maszatold!

            Veér, a maszatoló, zseni. Ezt a mondatot maszatold!

            Soós, a maszatoló, zseni. Ezt a mondatot maszatold!

            Ki őrül meg előbb? Én egyszer megőrülök, az biztos, de előttem még sokat elküldök a bolondokházába.

            S csak egy szót fognak majd makogni. Eugène, azért ezt, mert beléjük verik, legyetek franciák s műveltek, de az agyukból minden távozik, mint egy alapozás nélküli ház, olyan lesz, s csak arra emlékeznek, Eugène, Eugène.

            Ez lesz a zsenikből, Schäferből, Gaalból, Veérből, Soósból és belőlem.

            Elküldöm őket a bolondokházába, s ott üvölthetik: Eugène, Eugène.

            Zsenik, tessék, én ezzel fizetek nektek a sok alávalóságotokért. Ti azt mondtátok rám, hulladék minden gondolatom, én pedig éjjel és nappal írom, írom, hogy Schäfer, Gaal, Veér és Soós zseni, de önmagát gyilkolja, önmagát teszi tönkre a négy vad, érzéki, a négy pojáca, a négy settenkedő, mert el akarnak törölni engem a föld színéről, de csak a gondolataimhoz jutnak hozzá, a gondolataim pedig körülöttük forognak, Schäfer körül, Gaal körül, Veér körül és Soós körül.

            S ahogy miszlikbe szabdalják papírra vetett eszméimet, amelyek épp őket magukat tartalmazzák, Schäfert, Gaalt, Veért és Soóst, csak saját életüket kurtítják, ha engem bántanak, a saját szívükbe hatol a rozsdás tőr, s ott terjed, terjed a halál.

 

           

           

           

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Kalandozások a helyesírás világában / II.
Zságot András közölt írásai / I. - © 2008 - 2024 - zsagotandrasirasai.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat